Miskolc-Tapolcán, a festői szépségű parkban, közvetlenül a Barlangfürdő komplexuma mellett ásatások folynak.
A munkálatok olyan fázisba jutottak, hogy már említést tehetünk néhány érdekes lelet feltárásáról, amit az érdeklődők meg is tekinthetnek, ha nem is teljes eredetiségében, de a kifüggesztett történelmi tájékoztató sorok mellett található fényképeken.
A hely közelebbi megismerésének érdekében vissza kell mennünk egészen a XIII. század első feléig. Miskolc városa, nevét a XI-XII. század időszakában már itt élt és a területet birtokló Miskolc nemzetségről kapta.
A nemzetség, vallásos mivoltát tekintve és lelki üdvözsége ápolása miatt 1214-ben megalapította a bencés apátságot, amely a Szent Péter és Pál nevet kapta.
Tulajdonképpen csak ebben az időszakban említik ezt a helyet a történeti források, hévízi apátságként, azonban keletkezésének időpontja jóval korábbi időszakra tehető, ami hozzávetőlegesen száz évet jelent.
Az apátság lakói bencés szerzetesek voltak. E rend alapítója Nursiai Szent Benedek volt, így lett a Benedek névből a Bencés elnevezés. Az általa alkotott szabályzatból alakult ki az „ora et labora" életmód, ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy „Imádkozzál és dolgozzál". Ez a regula többek között előírta például egy szerzetes által olvasásra fordítandó idő mennyiségét.
A bencés apátság a meleg vizű források mellett helyezkedett el, azonban a szerzetesek nem számoltak az éghajlat szélsőséges változásaival. Ezek a külső körülmények komoly bajokat okoztak. A felépített templomot északi irányból meleg, míg dél felől hideg vizet adó források vették körül, mocsaras talajjal övezve. A későbbiek folyamán egyre nagyobb méreteket öltött az esőzés. A forrásvíz felgyülemlett és hordalékot mosott le az Apátság köré. Ennek okán a földterület szintje magasabb lett. A talajvíz is jelentősen emelkedett és sajnos előfordult, hogy a templom aljzata víz alá került. Ennek kiküszöbölésére a szerzetesek agyaggal feltöltötték az apátság belsejét mintegy méteres magasságig. Ezáltal biztonságosabbá tették az épületet. Később megvédte a külső pusztításoktól a templomot ez a földréteg.
Az ásatások folyamán 27 méter hosszú és közel 10 méter szélességű épületet tártak fel. Belsejében két oltár nyomai voltak fellelhetőek. Az apátság falai faragott kövekkel voltak burkolva, feltűnő vörös színben és tornyának megmaradó falai elérték a 150 cm-es magasságot.
A Miskolc nemzetség tagjai a templomban különleges kiváltságokat kaptak. Ilyen volt a temetkezés illetve a pap kijelölés joga is. Nevük felkerült a templom falára és külön helyük volt az Istentiszteleteken.
Az apátságot 1532-ben felgyújtották és a belsejében is minden a tűz martalékává vált.
Az ezt követő időszakban az egyházi hely teljes mértékben elenyészett és a XX. század beköszöntésekor már nem is igazán tudták, hogy hol lelhetők fel a templom romjai.
A fürdő területe mellett a 2004-es év téli időszakában találtak olyan jellegű régészeti maradványokat, melyek teljes mértékben bizonyították, hogy az ásatásokat pontosan hol kell folytatni.
Itt építették fel az Anna szállót 88 évvel ezelőtt, de ez a létesítmény elbontásra került.
Az ásatási munkálatok során különleges leletek kerültek a felszíinre. Ilyen a Miskolc nemzetségből való Bors comes pecsétje. Rajta látható címerállatuk, a sas.